2011. október 31., hétfő

Vadmacska-nyuszi-oroszlánfóka és megannyi "állatság"

Sokak szerint többek vagyunk az állatoknál. Mások szerint épp azonos szinten állunk, sőt...
Biztos ami biztos, hogy hasonlítunk szőrös/tollas/pikkelyes/kitinvázas társainkra.
Ám most nem ilyesfajta párhuzamot szeretnék felállítani.


- Néha, nah jó elég gyakran nyuszivá válok. Megvan a maga előnye és hátránya, mint minden másnak is az életben. Néha szeretem ezt az énem, néha viszont ki nem állhatom. Viszont egy ponton igen is bűn számba megy a jelenléte!
- A másik énem, aki vadmacskaként viselkedik és játszadozik ha kell. Nem fél semmitől, szeretné levadászni a számára tökéletes zsákmányt. Van hogy sikerül, és van amikor hirtelen megfordul a világ. Valaki ezt az énemet sokkal jobban szereti. :)

Ám máris itt jön a képbe a bolyhos szörgolyó. Egy varázsütésre képes lennék eliszkolni a "győzelem" pillanatában. Miért lehet ez?!

A válasz egyszerű és mégis bonyolult. Ez vagyok én!
*filozófikus gondolataival mereng egy órácskát*
Valaki a tökéletes pillanatban feltett nekem egy kérdést. Miért teszem ezt?
El kellett gondolkodnom, magamba kellett néznem, de rájöttem miért.
Szeretném azt tenni, mint az igazi kis vadócok. Szeretnék szabadon, vagy legalább is kevesebb lánccal élni. Ám az élet során önnön magam fűztem békjóm szemeit.
Hiába tagadtam/tagadom az életem részét képezi az, hogy mások milyen véleményt alkotnak velem kapcsolatban. Van amikor épp az ellenkezője a jó, mint ami normális esetben várna egy ember -de hát cseppet sem mondanám magam normálisnak-
Ám a sérelmek, az apró bántások amik végigkísérték az egész életem bennem vannak. És élénken élnek még hosszú-hosszú ideig. Mindig is csúfoltak és bántottak sokan. Én pedig voltam olyan butus (erősebb szavakkal illetné magát), hogy emésszem magam miattuk. Így amikor a Vadmacska lecsapna felrémlik bennem, hogy nem lenne szabad ezt nekem! Hisz nem vagyok szép, nem vagyok szexi, nem vagyok épp... Így nekem nem szabad azt tenni amit tenni szeretnék... Itt lép életbe a nyúlszívű Betti! És menekül amennyire csak lehet, mielőtt újabb sebet kap törékeny énje.
- Mikor azt mondtam Rennek, hogy vadmacska szeretnék maradni, de nem megy, értette a hibám. Ő mondta azt is, hogy nem csak az ocelot és gepárd lehet a győztes! Hisz ott van a hiúz, a hegyi oroszlán... :)
- Azt is mondta, hogy néha oroszlánfókát lát bennem. Van aki viccesnek tart és szórakoztatom, van aki sajnál, végtére is nincs "kezem, lábam csak hason vonszolom magam" Ám számára több vagyok mindkettőnél. Képességeim vannak, kedvesebb vagyok sok más lénynél, és szerethető is aki a szomorú napokat vidámmá tudja tenni, s a bánatos embert megnevettetni. De nem vagyok bohóc, oh nem! Ami számára biztos, hogy egy igazi vadmacs vagyok a tengeren! ;)

2011. október 30., vasárnap

Tűz az alapja...


Vándorló palota

A csodák világa, a történet ami életem és az animék iránti imádatom egyik alap pillérévé vált.
Egy lány a szürke hétköznapokból némi bal-jó szerencse és egy bizonyos tűzdémon közreműködésével élete kalandjába cseppen.

"Te ki elkapod a huló csillagot, szívtelen ember! A szíved egyszer az enyém lesz!"

Oh Calsifer, jó Calsifer...
Segíts megtalálni azt kinek lelkébe Howl nevet írtak.
De csak akkor, ha a lelkemben Sophi a név!
Hisz élt egy varázsló, és egy lány
kit átok kötött össze
már a történet legelején... :) <3

"Buta" szív



Mikor megszólal a telefon és megpillantom neved,
elfog az öröm, a vágy, a hiány, mert nem lehetek veled.
mégis, ahogy olvasom soraid,
hallom hangod,
kicsit olyan, mintha az álmom valósággá válna.

Mikor azt mondod "veled vagyok"
lehunyom a szemem.
Elképzelem, hogy is ölelsz engem.
Ajkam megkeresné ajkadat,
hogy leigya róla mondataidat.

Hideg tenyered kezeim közé fogom
felmelegítem, és a szívemre rakom.
Had érezhesd amit hallani nem tudsz,
egy szív, egy nagyon buta szív
most csak érted, és miattad dobog.

Mint megannyi világító mécses,
úgy izzik parány életünk.
Az ég végtelen fekete óceánja
mi táncunk színhelye.

Szívünk dobbanó ritmusára ropjuk.
Lelkünk vidám, vagy szomorú dallamára,
a saját életünk, kedvünk, szellemünk
mindent mi valaha is lehettünk.

Táncrendünk oly jellegzetes,
oly változatos,
oly különleges...

Ki ezen lépked,
mint ringatózó tintahal az éjben,
úgy kapcsolódik össze sorsunk csápja.
Lelkünk madárkája.
Szívünk megannyi imája,

míg
végül
a
dal
csak
mi értünk
dalol...

Mint az ég éjsötét tengerében
a legapróbb lényben
első és utolsó szívverésben,
az erő.

2011. október 29., szombat

Gyöngyvér - Angyalszárnyak (Naenia)

Írta: Mazán Attila

Vers 1:
Ablakon túli isten,
utcák kövén lépdes.
Félvér háborúkba hív,
tiporja mind, mi kedves…

Ábrándon túl a nincsen,
oly szótlan, oly teljes.
Bár béke hullna reánk,
e-kérés mily keserves…

Refrén:
Kérlek, hozz újra békét – szívünk lásson újra fényt
Sötét sereged altasd mélyen
Kérlek, hozz újra békét – szívünk lásson újra fényt
Engedd lelkünk hozzád érjen

Vers 2:
Ecsetről hulló álmok,
versekben fogant vágyak.
Oly sok remény bennünk,
kívántunk, rabnak estünk.

Vállunkon a holnap terhe,
gyermekek sírnak érte.
Megváltást ki ígérhet?

Vers 3:
Egykor tán angyalok voltunk,
az égen túl még visszahív.
Mindaz mi lényünk szépe,
édes feledésből útra kél.

Középrész:
Hinni akarok,
Hinni akarok,
Hinni akarom, hogy van még remény
Hinni akarok,
Hinni akarok,
Hinni akarom, hogy van még remény

2011. október 25., kedd

Álmomban már láttalak...



Éreztem a szél hűvős simogatását.
A fű táncát a lábam körül.
Az óceán vizének sós illatát,
ahogy a hullámok a szikláknak vetődnek.

A felhők fehérjét,
az ég kékségét,
a fű zöld színét,
az erdő vad szépségét.

Az éjszakai égbolt szikráit,
és a nap tompa álombéli fényeit.

Álmomban már láttalak ismerős idegen!
Álmomban sétáltunk fedettlen helyeken.
Meleg, vastag ruhákba burkolva,
és csak egy takaró alatt összebújva.

Kabátban, garbóban, egymás kezét fogva.
Egy világító toronyban, a másik ajkát csókolva...

2011. október 24., hétfő

2011. október 21., péntek

Ő és csak Ő....

Egy pár mélységet és titokzatosságot sugalló kölyök kutyus tekintetű szempár.
Hosszú, ívelt csókolni való szempillák ölelésében.
Alatta egy orral ami láttán elfog az orr összedörzsizési vágy.
Az ajkak, melyek édes vonaláról megannyi kívánatos csók és mosoly származik.
Nyak, mi kellemesen pihentető látványt nyújt a szemnek, mégis tovább fokozza az érintés, csókolás és apró kedvesség művészetének gyakorlását...

Tovább is van, mondjam még?! :)

2011. október 17., hétfő

"elvarázsolva"


Az első ölelést követve úgy éreztem többé el sem akarlak engedni! :)
Az "utolsó" ölelést követve pedig az járt a fejemben bármilyen hamar is ismétlődjék meg mindez akkor is sokszor és nagyon fogsz hiányozni!!!!

3nap és megannyi történés. Mégis valahol elképzelhetetlen volt, hogy egyszer megvalósul. Erre tessék :)

Hétfő van és még mindig nem tudom normálisan szavakba önteni a tengernyi gondolatot ami bennem kavarog...

Ami biztos, a szívem zakatolt, a gyomromban milliónyi pillangó verdesett, szemebe pedig boldogság könnyei szöktek.

Stratovarius - Forever

I stand alone in the darkness
The winter of my life came so fast
Memories go back to childhood
To days I still recall
Oh how happy I was then
There was no sorrow
There was no pain
Walking through the green fields
Sunshine in my eyes
I'm still there everywhere
I'm the dust in the wind
I'm the star in the Northern sky
I'll never stay anywhere
I'm the wind in the trees
Would you wait for me forever.

2011. október 13., csütörtök

Fogalmad sincs, hogy milyen órákra lenni attól az egy dologtól, ami arra
ösztönöz, hogy reggel felébredjek és éljem az életem. Hiányzol!♥

2011. október 11., kedd

Több mindenről szól

Amikor megkérdezed "Mi újság?"
azt felelem, hogy semmi különös. Hol ott annyi mindent mondanék...

Amikor csendben vagy millió kérdés foglalkoztat. Mire gondolsz? Unatkozol? Tehetnék valamit?
Ám csak annyit teszek, hogy várom változzon valami. Nem akarlak zavarni elmélkedésedben, sem túlságosan kíváncsinak tűnni, vagy ne adja túl sok lenni.

Amikor túlkombinálom amit mondasz míg végül már fájnak a szavaid, mosolygok. Nem akarom, hogy meglásd amint belül sírok. Néha elfutok, mert félek végül kimondod a gondolataimat és véget ér minden.

Amikor a telefonban elhallgatok, figyelem a légzésed édes dallamát. Hallgatom szavaid, elképzelem amint fel-alá sétálsz, ülsz, fekszel, főzől vagy bármit csinálsz...

Amikor pedig messze vagy tőlem éjszakánként lehunyom a szemem és veled, rólad álmodom.
Nőből vagyok, vállalom. Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van írva, hogy HÚZNI. Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni min nevetek. Belépek egy szobába és elfelejtem miért mentem. Ha számolok szükségem van az ujjaimra. Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől, akiket szeretek. Azt mondom ez egy hosszú történet ,akkor is, ha nem az. Sokkal többet sírok, mint gondolnád. Olyan emberekkel is törődöm, akik nem törődnek velem. A letört köröm fájdalmas. Mindig megpróbálok még gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt sípol a mikro. Akkor is figyelek Rád, ha Te nem figyelsz rám. És egy ölelés mindig segít!

Kovács Tibor - Napfény

Egy szép vers Kovács Tibor tollából.

napfény játszik arcodon
könnycsepp gördül ajkadon
de a boldogság könnye ez
s le gördül lelkedhez.

A napfény lelkedbe hatol
és ettől a gyönyörű naptól
lelked üdve biztos
és nem leszel magányos.

Lelked jó tét magvára hull
s szíved virága kivirul
mert érzed boldog vagy
s ki szeret el nem hagy.

Hisz ő is ugyan úgy szeret
és mindig ott van veled
soha nem hagy cserben
boldog lesz minden percben.

Közel hajolt hozzád
érzed finom illatát
óvatosan letörli könnyedet
ezzel megérinti lelkedet.

Meg csókolja szádat
s már messzebb a bánat
a boldogság el űzi
s mindörökre legyőzi.

Simogatja arcodat
táplálja boldogságodat
életre kelti tested lelked
és itt marad melletted.

S éjszaka majd ketten
eggyé váltok szerelemben
elhalkul hangotok
s összebújva alszotok.

Reggel fel ébredve
egymás szemébe nézve
ismét fény csillan arcodon
hisz boldog vagy vele nagyon!

2011. október 10., hétfő

Menni, vagy nem menni...

Sok-sok apró részlet kavarog bennem.
Minden személyiségem és változatom döntéshez közeleg...
A vadmacska ő már rég melletted "dorombolna" ;)
A kíváncsi, vágyja az újjat :)
A merész nem szólna semmit, csak bekopogna, hogy kipróbálja amikor sokkot kapsz :D
A depis aggódik, hogy mi is lesz. :S
A bújós bújni szeretne *3*
A parásnak elege van az állandó ilyesfajta "hisztiből" véget akar vetni!
A nem főbb énjeimet is hozzád húzzák a szívük...
És a nyuszi... a nyuszi...a nyuszi...

A nyuszi azt szeretné, hogy...

a nyuszi téged szeretne szeretni! :3

2011. október 7., péntek

Ha egy lány duzzog, húzd az öledbe és engeszteld ki.
Ha egy lány piszkál, piszkáld vissza és nevettesd meg.
Ha egy lány sírva ott akar hagyni, fogd meg a kezét és ne hagyd elmenni.
Ha egy lány mélyen a szemedbe néz, vedd észre,hogy mit érez.
Tanuld meg, hogy neked is lépned kell!

"Szereted... mert megdobban a szíved minden alkalommal, mikor rá gondolsz... Mert neki öltözöl fel aznap, neki csinálod meg a hajad, neki vagy csinos... Mert minden pillantásoddal őt keresed a tömegben, még akkoris, ha tudod, hogy nem lehet ott... Mert egész nap róla álmodozol, hogy mi lenne ha... Mert tökéletes... Számodra legalábbis az..."

not alone...


Azt hittem egyedül vagyok a kerek világon.
Nincs igazi párom, családom, barátom.
Senki nem mondja sosem: "Szeretlek! Hiányzol! Kellesz nekem!"
Lemondtam minden érzelemről.
Ám mégis az űr szép lassan megöl.

Egy hang, egy kéz, és szavak
Szavak, melyek igazak voltak!
Hitet adnak, reményt, békét.
Eltűnik az űr, helyét valami más, valami jó veszi át.

Többé nem vesztem szem elől mindezt!
Többé nem adom fel harc nélkül,
elérem a célt,
elérlek téged-téged és téged!

I'm not alone!
You are not alone!

Sajnálom...


Azt hittem ez sosem történhet meg.
Azt hittem a világ nem ily kegyetlen.
Szerettelek, s szeretlek,
azt mondtam, hogy mindig is szeretni foglak!
Ám a mindig fájó ígéret volt.
Elmúlt minden, azóta csak csend honolt.

A csend szívemet tépi,
könnyeim hiába hullnak
a bűnbánat lángját el nem érik,
tüzet oltani nem tudnak...

Elhitettem magammal, hogy amit éreztem elmúlt rég,
ám hiába tagadnám, hiába hazudnék...

Sajnálom, hogy mindez megesett,
mert Szeretni foglak, Szeretlek és mindig is Szerettelek!

Ősz


Az első igazán őszi reggel...
Ködbe burkolózott táj,
Olyan hűvös levegő, hogy az ember leginkább visszabújna az ágyába,
Enyhe füst illata keveredik a nyírkos levegőbe,
eső, azaz igazi "nemakarokmegázni" eső.

2011. október 5., szerda


A gyakori "mozizás" eredménye. :)
Valamint azé, hogy nagyon, nagyon szeretnék már veled ott lenni.
Hogy ne csak az éjszaka leple alatt érezhessem közelséged... <3
Talán már nem kell sokáig várni erre,
végre foghatom kezed,
szemedbe nézhetek,
és ha eljön azaz idő ajkaidat is elérhetem...