2011. április 28., csütörtök

Szavak ereje

Legyen bármilyen nyelv is, a szavaknak erejük van. Ha csak a kimondott és ki nem mondottak szemszögéből közelítjük meg a kérdést, már akkor is szembetűnő.
Miért van az, hogy olyan dolgokat, mint "magányos vagyok" vagy az "el fogok válni" nem mondjuk ki, még ha érezzük és tudjuk is jól.
Vajon minden megváltozna, ha másként tennénk?!

Embere válogatja... Néhányan könnyedén és szervtelenül dobálóznak szavakkal, mint "Szeretlek", "Minden szép"...
Vajon tényleg így van ez?! Vagy csak ez lenne a másik oldal?
Ha kimondunk valamit akkor az úgy is lesz?! Én nem hiszem. Ám akkor miért/miért nem tesszük meg?

Goth pasi(k)




Nem tudom mi van velem... Egész nap goth pasik járnak az eszembe... Finn goth pasik, pedig nem is ismerem őket igazán ^^ ez már beteges XD
Nem az a keményen már-már nőiesen kikent típus, inkább a fentebb látható képig eljutó szint max...
Roppantul vonz a fekete, bár ez nem meglepő... Ezt már Alexnél is tapasztaltam, akin pedig úgy áll a fekete szerelés, hogy... az istenekre ^^
Már kezdek veszélyesen fantáziadússá válni. Az agyam folyamatosan kattog és gyakran téved rá arra a bizonyos élethelyzetre amikor az emberek a jótól és nem a tehertől nyögnek fel. *sóhaj és szünet, hogy lekapcsolja magát*
A sors kegyetlen fintora pedig nem más, mint az, hogy talán a nagy vonzású környéket nézve a legdiscosabb helyen élek! ^^ nah bum... Ő___Ő'
2konkrét pasi van a képben, de egyik sem goth, sőt...
Az egyik átvágott önhibán kívül persze, ezt bánom is meg nem is. Franc se tudja mi lett volna, ha a Viking meglátogat...
A másik esetében pedig azt se tudom egyáltalán zoknija van e fekete XD csak azt, hogy bár én nem kellek neki, ez fordítva másként fest... A lényeg a lényeg, egyik sem jön össze én pedig kezdek lassacskán túlcsavarodni, mert be eddig is be voltam XD
Nah köszöntem magamnak :D

A Tegnapi Dal

Engem a szemed
vezet
az éjben:
nyugtalan nyugalom.
Forrón születik
a hideg fémhúrokon
sokáig szól még
mielőtt
táltos-halált hal
rólad beszél
a
tegnapi
dal

Karcolatok a Földfelszínen

Ez az, amit tenni kell.
Működni, kreálni, gondolkodni kell.
Magunkat ismerni, érteni ittlétünk okát, hinni, várni.
Mert lét és nemlét közül a nemlét jellemzőbb inkább az emberre.
Mi az a hetvenhány év a végtelen időkontinuumban?
A születés és a halál közti idő oly jelentéktelennek tűnik e
folyamban...
Hogy hírt adjunk magunkról a később jövőknek,
a velünk élőknek és az örök létezőknek,
nyomot kell hagyni magunk után,
jelet kell rajzolnunk magunkból.
Égjenek a karcolatok a Föld felszínén,
bennük maradjon meg minden ami voltunk,
minden, ami halandó.
Így lesz miénk az örökkévalóság.
Így leszünk egyek, mi és az Idő.

Ez az, amit tenni kell.

Segítsetek

Bennem van Jézus
Bennem van az ördög
Csak rajtam áll
Hogy hogyan döntök
Hogy taxisofőr
Vagy fejvadász
Vagy lángoló tekintetű Messiás
Hogy gyilkos
Vagy költő
Vagy lelkész leszek

Nincs közötök hozzá
de
segítsetek

Halotti beszéd

Ha felébrednél
elmondanám
hogy
bűnösnek érzem magam
hogy
veszni hagytalak
hogy
nem volt rád szavam

és
nem futottam el
hogy utolérhess

de
hiába gyónnék
a szemed már
csukva
van

Lírikus Mese

Vágyakozás és gyűlölet óriás ereje tépje szét a mellünk és vigye a testünkből a belőlünk-fontosat szólt ismét a Lírikus de lehurrogták a Sofőr mellette hagymát evett a Kondás röhögve beszélte el hogy élettársa hogyan szereti így-így mutatta mind vele nevettek a fájdalom nem volt központi téma
Szeretetéhes egyszerű piszkos arcok világítottak a tüzet körülvevő sötétből hajdanvolt és leendő gyökereiket énekelte minden mozdulatuk miből vagytok ti kérdezte belül a Lírikus csupa testiség vagytok üvöltötte volna de tudta hogy ő is az...kezek tapasztalt játékai és nyelvek birkózása a Nap és féltés zörögte a Szél és és és nézd megin magába beszél hallotta a Sofőr
hangját és szépen magához tért
Nem volt lantja amit látványosan kettétörhetett volna a térdén de lángragyújtotta minden nap az álmait tüzük fénye mellett írta százszor versbe hogy fél ontotta nyomorúságos dalait piszkos kis életét szerette volna kikapcsolni néha gyakran jól érezte magát a bőrében mint afféle fűzfapoéták
A leghosszabb út legalábbis ő így tartotta az út befelé önmagunkba és ő szeretett utazni sokszor őrültnek és gyengének tartották mert nem látta az út végét
azért ő kigondolta a célt
és ment feléje
és ment
mendegélt

Lassú Flamenco

Hűvösen
hunyorog a Nap
fehér
csendjét szétkeni mindenen
száradó ruhák dermedt lobogása hallik
és
lágy zümmögések
és
suttogó zajok
és
kilépek a sajgó délutánba
és
homlokom ráncolva rögtön
elvakukok

ma éjjel
az
emlékeddel
alszom vagy virrasztok
hisz' megtörtént már párszor

makacs fájdalommal kívánom a hajnalt

kérlek bocsáss meg
nagyon
hiányzol

Bánat

Ritka mosolyaink egyikét
megcsillantva
szólt:
Megnyúlt az arcod.
Szomorú vagy?
Miért nem tudsz
könnyekkel sírni,
mint rendesen?
Könnyíts magadon
és légy már boldog, boldog
kedvesem.

Szerelem ez

Hiszed
vagy nem
most meghaltál
bennem
de
egy szívdobbanással
újjá-
születsz
rettentő mélyről
bukkansz
fel
ismét
és én
szinte sajgok
hogy
újra
szeretsz

Ne uralkodj rajtam ne veszíts el engem
Belém kapaszkodj érezd hogy lebegsz
Velem vétkezz velem imádkozz
Ne titkold semmit
Hogy szerelem
ez

1989. október 6.

Curriculum Vitae

Van lakásom, nőm, autóm, bőrkabátom, fogvájóm, filmklub-bérletem, működési engedélyem, 48 kristálypoharam, nagy ágyam, hifim, régi fűtőtestek. nagy Samuelson, kis Biblia, kábeltévém vitrines szekrényem, cúgos cipőm, öreg borotvám, sok régi levél (mind), a szeretett gitárom (új), ronda asztalilámpám, meg éles és csorba kések.

Jártam olaszórára, rocky-klubba. hangpróbára, Csillaghegyre a stúdióba, anyámékhoz. A Ferdetoronynál feltörték az autót, Firenzében karamboloztam, elmélettörténetből meghúztak. Volt 4 (négy!! négy!!!)albérlőm, öt szeretőm, és szörnyű migrénem, több is.
(A szerző itt szünetet tart, hogy utánaszámoljon szeretőinek és megnézi a kristálypoharakat is.)

Ja, hát írtam verseket (kis rakást), meg dalokat (nagy rakást), szomorú szépeket, persze. Raktam falat, voltam tolmács, motoros vagány, tékozló fiú, fallokrata popsztár, költő, diákrektor, BKV-ellenőr áldozata, részeg szájhős és huszadik századi dalos.

1991 tavasza

Vidám dal

Magas az ég a folyó fölött
A remény a városból elköltözött
Fázik az este, hideg a part
Mondd, miért nem írsz soha vidám dalt?

Refrén: Mondd, miért nem írsz soha vidám dalt
Mondd nálad az öröm az meddig tart
Mindig csak álom-szerelem hajt
Mondd miért nem írsz soha vidám dalt?

Vágyból építesz templomot
Vagy elhagyod, vagy lerombolod
Új bánat űz, új fájdalom kell
A múló öröm nem érdekel

Refrén: Mondd, miért nem írsz soha vidám dalt
Mondd nálad az öröm az meddig tart
Mindig csak álom-szerelem hajt
Mondd miért nem írsz soha vidám dalt?

Míg körbevesz az értetlen zaj
Nem is szólhat másról a dal
Számodra más nem létezik
Ne válaszolj, ha megkérdezik

Refrén: Mondd, miért nem írsz soha vidám dalt?
Mondd, nálad az öröm az meddig tart?
Mindig csak álom-szerelem hajt
Mondd, miért nem írsz soha vidám dalt?

2011. április 24., vasárnap

Happy?! de Birthday...

Nos, így hajnali 1 magasságában csak előjáróban írnék eme napról. Bár lényegében még csak most fog elkezdődni...
Idén, mint már egyszer -nagyon- régen ismételten a "nyuszi hozott"
És ilyenkor minden egyes évben végiggondolok dolgokat, bár ez nem nagy kunszt, hisz folyamatosan kattog az agyam valamin.
Szóval:
+tapasztalat (több téren és több dolog, ha akartam, ha nem megtörtént)
+barátok (azt nem tudom, hogy a létszám jelent e valamit, de, hogy akik fontosak számomra őnáluk inkább minőségre megyek. És a minőség osztályon felüli! Nem veszem készpénznek a létüket és talán ezért is fontosak számomra elképesztően és nagyon!)
+/- lények (gyarapodtam és vesztettem is... az arány felbecsülhetetlen és fájó, de az biztos, hogy mindenki nélkül szegényebb lennék, bármennyire is kikészít a hiányuk)
+/- lehetőségek (nah igen. jönnek és mennek, talán erről nem is érdemes többet mondani)
Elképesztő, hogy 365 nap során mennyi minden össze tud jönni... Mennyi nevetés és vidám pillanat, mennyi könny és fájdalom. A menny és a pokol közti hullámvasút, de hé! Még mindig itt vagyok!
Hogy ez jó, vagy rossz?! Nem tudom. Majd egy holnap felfedi, de előbb éljem túl ezt a napot! ;)

2011. április 20., szerda

plüss malacból sex őrült á la Ren

Előzetes sztori: Ren épp velem volt amikor takarítottam z állatkáimat, de igazán az elemi szint maximumát pont Sajt esetében érte el! :)
*madárcsicsergés*
B: Ah, figyeld Sajt! Énekel a "cici kő" madár (egyébként nyitnikék)
R: Sajtot érdekli a "cici kő" madár...Sajt akarja a "cici kő" madarat...Sajtnak cici kő
B*felveszi és a melléhez fogja, mert mindig ott fogja és eddig semmi furcsa komment nem volt emiatt, sőt XD *
R: Látod-látod, tudja a kis rohadék hol van a jó hely! De azért te sem vagy semmi, hogy ilyen könnyen a Nirvánáig viszed...
B: -__- Te állat! :D
R: Mellesleg jó formában vagy *kacsint széles vigyorral*

Nah ezért mondom én, hogy csak mértékkel belőled SZIVI (L) :*
Ha kilátástalan helyzetben is vagyunk az mégsem öl meg bennünket.
A végünket a szerelem okozza.
Egy szerelem amely erősebb a halálnál is.
Hogy minden egyes nappal meghaljunk vele, vagy nélküle...
Ha valakit nagyon szeretünk, az ő karjaiban akarunk sírni. Nem számít, hogy ha ő bántott is meg, nála lelünk vigaszt.
Ha valakit nagyon szeretünk, hinni akarunk neki. Nem számít hányszor hazudott is nekünk...

2011. április 14., csütörtök

Élet és halál csókja


A melankolikus dallam betöltötte a keskeny folyosót ami már csak félhomályban úszott. A levegő forrósága áthatolhatatlan gyötrelmet vetített a lány elé, ki remegő szívvel lépdelt végig. Félt...félt és rettegett. A dallam erősödni hallatszott. A zongora súlyos billentyűi koppantak a húrokon és a falak visszhangozták a vészjósló melódiát.

A levegőben vibrált a feszültség, de a lány nem állt meg, és nem is lassított, bár lehet ennél lassabban már nem is haladhatott. Cipője sarkának koppanását elnyomta a zene. A zene ami egyszerre hívta és taszította őt. És a zenész, ki veszedelmesebb volt minden más lénynél, még a kaszásnál is.

A dallam érdeklődőre váltott. Könnyed magas hangok csempésződtek a mély melankóliába. Játékossá vált a világ és a lány már nem sejtette miféle végzetes és halálos játék vár rá...A környezet is megváltozott. Miközben lassan, de biztosan haladt a kövezett padlón, a külvilágot teljesen lenyelte a sötétség. A félhomály azonban megmaradt a folyosón. Fáklyák lobbantak lángra feltűnés nélkül. És csak szólt, szólt a melankolikus csábító dallam.

Végül elérkezett a nagy pillanat. A lány elérte a kissé kitárt dupla szárnyú súlyos ajtót. Lélegzetvisszafojtva fogta meg az oroszlános kilincset és betárta a faragott ajtót. A dallam nem szakadt meg egy pillanatra sem, de a zongoránál senki sem ült. A billentyűk maguktól mozdultak, egy régi használatukat felidézve játszották az utolsó dallamot. Senki sem volt a teremben, legalább is a lány rémületében azt hitte...

Nem látta a kósza árnyat, ki a falak közt őrzi az emlékeket. Hajdan övé volt a kastély, ma már ő lett a kastélyé. A zongorán álló gyertyatartón lassan folyt végig a viasz, miközben a lángok táncot jártak a mozdulatlan levegőben. Hajdan volt szellő borzolta fel őket a nyugodt létükből.

Az árny kilépett a gyenge fényre, hogy köszöntse vendégét. Egy férfi volt, földöntúli szépséggel, és félelmet sugalló kisugárzással. Ruhája nemesi volt, díszes mintákkal díszített mellénye jól idézte a kort, amiben valaha élt. Az nyitott ing sejtelmesen fedte fel a márvány sima mellkast, de semmi illetlen hatást nem keltett. Inkább úri előkelőséget és szabadságot sugárzott.

A lány felé nyújtotta kezét, ki habozva bár, de elfogadta. A rettegése abban a pillanatban elmúlt amint megérintette őt. Körbeforgatta, mintha épp táncot lejtettek volna a zongora dallamára, hogy végül karjai között pihenhessen meg a lány. A férfi keze végigsiklott fűzős ruháján előbb derekától felfelé, majd vissza. A lány ajkai remegő sóhajra nyíltak,mikor a férfi hűvös ujjai végigsimították a félig fedetlen kebleit.

Tekintetük átható volt és vággyal teli. A lány a férfi után vágyakozott, de nem is sejtette a benne levő kettősséget. A férfi éhes pillantással követte ujjai nyomát, majd lehajolt, hogy ajkaival érintse a hófehér bőrt. Végül mindkettő vágyát kiélve egy csókba forrtak össze. Ez a szenvedélyes, kínkeservesen lassú és gyönyörű csók volt az élet és a halál csókja. A férfi elrejtette magukat örökre a kastély falai és a sötét mélyére... Az élet és halál csókja lett a végső búcsú...

Síralomháza

Anyám sikeresen végignyúzta a lábát. A látvány kemény volt... ömlött a vér, nah és persze pánik tört ki. Amióta beteg volt olyan vékony a bőre, hogy a legkisebb karcolástól is hetekre sebes lesz. Erre, puff... mert persze ki kellett mennie fát vágni -__-
Tehát anyám azért bőgött, mert sikeresen kiszúrt magával.
Nagyanyám pedig azért hisztizett -bőgés imitálás, mert 1 könnycseppe sem hullott- mert haza akart menni. Itt jegyezném meg, hogy egyébként ez itthon történt, csak nem hitte/hiszi el, hogy itthon van.
Szerinte apám eladta a házát, és most valami isten tudja kinél lakunk -életemben nem hallottam a nevét, ergo minimum 20éve halott-
Ez megy már 1 illetve 2 napja...
Ebből a perspektívából máris jobb iskolában ülni, vagy kint fát vágni az esőben, mint a házban lenni...
de most komolyan, elmehetnének hivatásos siratóknak banyek... -_-

Örök Április


Sebzett vagyok
És könyörtelen
A világ egyre csak
Pöröl velem
De te megláttad
Hogy kábultan
Bámultalak
És felragyogott a Nap

Készül a pusztulásra
Minden a világon
Engem csak te menthetsz meg

Hol vagyok otthon
Nem tudom
De ha fáradt leszek
És elbukom
Simítsd le arcomról
A rémálmok
Ólomporát
Az éjjelt virraszd át

Készül a pusztulásra
Minden a világon
Engem csak te menthetsz meg
Mert én benned virágzom
Hírül hozom neked
Ha addig élek is
Az én nevem mindig ez volt:
Igazi Örök Április

Szerelmes az elmúlásba
Minden a világon
Engem csak te menthetsz meg

2011. április 12., kedd

Úgy döntöttem, hogy többet nem érdekelnek mások... Vagyis számomra érdektelen emberek és a véleményük. Akinek pedig nem tetszik, egész nyugodtságosan bekaphatja!
Nem fogok többet folyton azon görcsölni, hogy épp mikor és hol nah meg mi is bassza a szemüket velem kapcsolatban. Mit mondhatnék?! A megfelelési kényszer -többek között-
Eddig tartott beleunni, hogy tegyek bármit bárhogy bármikor bárhol valakinek problémája lesz vele és velem.

"Eszem, ha megéhezem. Nem várok senki szavára.
Alszom, ha álmos vagyok. Nem várok senki másra.
És ha kedvem tarja nevetek! Ha pedig mérges, hát harapok."

Nem kell engem szeretni, gyűlölni, félteni, vagy sajnálni. Ha nem tetszik amit írok vagy mondok, hát ne olvasd és fordítsd el a fejed, hogy ne halld. Mert én többé nem fogok csak azért csendben maradni, mert más nem kíváncsi a mondandómra.
Igenis van értelme és igazsága annak amit beszélek. És tudok újat mondani egy 40 feletti világ jártas nőnek.
Nem vágyom "reflektorfényre", de belefáradtam a füstös homályba.

Őrült vagyok, de nem változom meg. Csak épp megtanulom végre szeretni magam. Hisz addig, hogy vágyjak olyan emberek szeretetére akik számítanak igazán?!
Nem fogok eltűnni csak azért, mert így akarják. Nem fogok idő előtti halálra vágyni, hisz annyi naplemente és felkelte látványa vár még rám...
Azt mondják, ha egyet láttál, láttad mindet. De ez nincs így! Ha csak rám igaz, akkor rám igaz. Végtére is másként látom a világot. És imádom másként látni a világot, mert ebből a szemszögből nem SZÜRKE és UNCSI.
CSóközön! Hachi voltam. ;3
Erős idegzetűnek mondanám magam, de basszus felfordul a gyomrom emberektől...
Egyszerűen undorodom a saját "fajtársaimtól".
Bár, ha belegondolok nem is vagyunk egy faj, de ne tessék árja és egyéb dolgokra gondolni. Csupán ha az olyanok, mint ők emberek én inkább nem leszek az.
Esküszöm rosszul vagyok.

2011. április 11., hétfő

Sexből ex... Exből fivér

Igen-Igen *bólogat hevesen*
Pontosan így esett meg a nagy eset, hogy kedvesből előbb heves, majd jeges lett a kedves... De végül megenyhült és bár nem szerelmi forrósággal, de kellemes langyossággal kebelére vett...

Az imádott maciölelés lett a nyerő. :)
Lett egy igazi Viking macsó tesó, aki aztán tudja a tutit!
Nah jó, nem istenítem tovább, mert elbízza magát a végén... :3

2011. április 10., vasárnap

A NEMLÉTEZŐ CSÍRÁZTATOTT FASZOM AZ EGÉSZBE >_<
Ó, HOGY RÜHELLEK ÉN TÉGED KÖZGÁZ!
SZAKADNA RÁD AZ ÉÉÉÉÉG! FUCK


ehh...nem megy. elegem van, kurvára kiakadtam most
rohadt zh, rohadt hétfő reggel 8...
rohadt képletek, és integrálás!!!
Túlértékeltem magam, a szerepem, a fontosságom... Arcon csapott a valóság, kíméletlenül. Ennyi...
Csak magamra vethetek követ. Hisz hogy is mondta Benedek?!
"A magasztos bókra alacsony.
A ragyogó bókra kicsike.
Ha másmilyen volna amilyen, cseppet sem volna tetszetős.
Ám amiért olyan, amilyen, úgy tetszik, NEM tetszik!"

Nem az idő és a hely volt a gond, hanem az élet maga. Talán valami előző élet lehet a ludas...
Vagy csak túl jó emberekbe szerettem bele.

okok a viselkedésemre...

Csodás!!!!

Extra nyüszörgős és szeretethiányos vagyok.
Pár órán belül pedig utolér a fájdalom és a kín "csodálatos" kettőse, hogy pokollá tegyék a perceim.

Fázom, szóval már órák sincsenek addig... ergo ma már nem is alszom...
Ha nem szeretnék annyira, de annyira saját babát, akkor önként adnám fel.

19évig, vagyis inkább 14-19 éves koromig semmi gondom nem volt. Későn "értem be",de nem bántam...sőt, örültem, hogy az a rendszeres pár nap, esetemben könnyed volt.
Most pedig még hálás is vagyok a kínért, mely együtt jár azzal, hogy még hivatalosan nőnek nevezhetnek.

Eszeveszett gondolat, de eddig vámpír voltam, most inkább vérfarkas. :D
Végtére is ez az én teliholdam...
Nem gyilkolok, de a saját testem kínjában vergődöm.
Ez aztán a felismerés... :)

És akkor kezdődjék...
VÁúúúúúúúúúú*vonyít fel*

23-20-18-14

A közelgő születésnapom is rátesz egy lapáttal mindenre.
14 évesen azt hittem majd 18.
18 évesen azt hittem majd 20.
20 évesen azt hittem majd 23...

23betöltéséhez közeledve még ott sem tartok, mint 14 évesen.
Voltak álmaim. Nem valami hatalmasak, de azt hittem valóságosak.
Egyik a másik romjaira hullott akár megannyi kártyavár az erős huzatban.

Nem tudom mihez kezdjek az életemmel. Bármerre indultam vesztettem...
Már csak egy álom maradt... Itthon maradni, és véres verejtékkel éttermet alapítani, ami mostanság egyenlő az üzleti életbeli öngyilkossággal.
Hejhó hurrarum :(

Pedig szép álom volt, és ez még 18 évesen született meg. Ennyim van, nah meg egy rakat kacat össze vissza törve és a magas fűben elterülve. Bezzeg a mesékben, ilyenkor jön egy jó kis fordulat, hogy a hősnő végül kijusson a kátyúból.

Az élet nem egy mese, én pedig koránt sem hősnő alapanyag... Vagyis akkor a happy end sem garantált módi... Bár én már kiegyeznék egy happybb enddel, vagy egy kevésbé szar véggel... Ez már csak nézőpont kérdése!

Mert mindig akad idő gondolkozni

Ha nem lenne időm, még talán akkor is... De nekem persze, hogy van...
Álmatlanul könnyekkel küszködve újraértékelni mindent.
Jelent múltat jövőt... emberi kapcsolatokat... lehetőségeket...

Azt hittem túltettem magam mindenen. Azt hittem az, hogy hivatalosan jól vagyok igaz is. Azt hittem, hogy nem kellenek bogyók egyet jelent a gyógyulással.

Tévedtem...

Pár napja tiszta vagyok, úgy értem már ki is ürült az a szar a szervezetemből.
De nem vagyok jól.
Egyetlen vágyam van,de talán az egyik leglehetetlenebb dolog.
Viszonozva Szeretni!

De mégis ki szeretne valakit aki már egy gyerek láttán is a könnyeivel küszködik?
Megtörtént az amitől annyira féltem...
Beleéltem magam a boldog jövőbe, és tessék.

Hallani sem akartam házasságról, most megesz a bánat, hogy nem tartozom senkihez.
Régen -pár éve- nem akartam gyereket, most hónapok óta siratom őt...
El akartam menni/ Nem akartam menni, most bárhol jó lenne, csak valakivel.
Nem tudom mit tegyek, hogy mi legyen holnap? Holnap után? Merre és mihez kezdjek...
Ahogyan te is írtad, ezt én is elmondhatom...
Nem kell nagyon osztanom szoroznom a helyeket a szívemben, mert nincs sok jelentkező erre a "kegyre". De talán -biztosan- jól van ez így.
Sőt, tovább gondolva a dolgot, jobb lenne, ha ennyien sem lennének... Talán akkor végre nem reménykednék, vagy hinnék annyira emberekben. Nem élném bele magam olyan dolgokba amik csak a fejemben léteznek igazán és soha nem valósulnak meg.

Vicces az élet. Tekerünk az elismerésért... Amikor aztán mégsem érjük el, vagy épp nem olyan, mint álmainkban jön a jeges zuhany és a valóság kínkeserves szürkesége.

Nem akarok beleszürkülni a világba!!!
Nem akarok elveszteni a szívemből senkit,pedig ez történik.
Szépen lassan kikopik minden...

Azt hittem, hogy elég az őszinte és tiszta szeretet amit adhatok. De nem...
Nem vagyok szép, sem okos. Nem leszek nagymenő, vagy gazdag soha sem. Nem adhatok sikeres jövőt, hatalmas karriert.
Szeretetet, álmokat, reményt, hitet, érzelmeket, és ha végre megtalálnám azt aki önmagamért szeretne érte még a bármi sem elég erős szó...

Ha végre azt érezhetném amit talán igazán még soha... Ha csak egyszer is rettegés nélkül mondhatnám ki: "Szeretlek!" Ha eljönne az amikor elhiszem azt, hogy van helyem bárki mellett... Ha elhihetném, hogy méltó vagyok a szeretetre...

2011. április 9., szombat

Szeretnék írni, de nem tudok.
Az alkotásaim, ahogy vannak, úgy sz@rok...
A gondolataim szanaszét kószálnak érthetetlen és értetlen dolgokat alkotva.
Nem vagyok vidám, s nem vagyok szomorú.
De mégis bármelyik pillanatban kitörhet az eltorlaszolhatatlan könnyzápor, és a szipogó háború.

Az érzéseim...Az érzéseim...nincsenek érzéseim...
csak a tompa érzékelés amit a világ zsongása okoz.
nem, nem vagyok beállva...pedig jó lenne...
egy kis zsibbadás...felejtés...érzéketlenedés...uhm de jó is lenne...

Ha művész lennék, lenne valami cucc ami repítene.
Nem vagyok művész, nem vagyok alkotó, nem vagyok ember...nem is létezem...
Csak még az agyam nem fogta fel, amit tudnia kellene.

Halott élet, halott virág, halott lélek és megannyi más...
Nincs 12, de ha lesz is, mit számít?!
Ha meg érjük, ha nem nincs más csak a vegetálás továbbra is...
Az Élet imitálása továbbra is.

1 napnyi szabadság

Amilyen frenetikus volt az a nap együtt, olyannyira mélységes zuhanással kerültem vissza a szürkeségbe...
Tegnap történt mindez, mégis úgy fest, mintha már sokkal, de sokkal több óra pergett volna le.
Reméltem, hogy tovább kitart a felvillanyozott jókedv, az igazi vidámság és szabadság érzés ami átjárt...
Amikor rá gondolok, kicsit jobb. Viszont nem gondolhatok folyton-folyvást arra, hogy hosszú ideje végre volt 1 nap! Egyetlen egy nap amikor elég volt titkos pillantást váltanunk, hogy nevetésbe törjünk ki. Amikor nem kellett túlmagyarázni, vagy megismételni mindent kismilliószor. Egymásra voltunk hangolva, sőt szinte egy rugóra járt az a csavaros agyunk... Hogy is mondtad?! Én hentai??? Looool, és még egyszer looool... X3
Amikor nem volt zavarba ejtő dolog leírni azt amit leírtunk, mikor nem volt megbotránkoztató kimondani amit kimondtunk, amikor nem kellett folyamatosan azon sakkoznom fejben, hogy mégis mi a francot és hogyan közöljem, hogy ne legyek totálisan idiótának beállítódva.
A mi világunk volt végre, és a mi világunk az a hely, ahol tökéletesen is kivételesen szabadon érezzük magunkat.

Bárcsak, bárcsak többször adódhatna meg mindez.
Ha eddig nem volt szembetűnő az ok, hogy miért is van szükségem rád, most kiderült! És talán kicsit fordítva is így van...
Ha eddig nem volt tiszta, hogy miért is imádlak annyira, de annyira, hát most ez is kiderült...
Már szinte szavak sem kellene, elég ha összenézünk és máris a közös gondolati kattanás meg is oldja a helyzetet...
Nee-san Hát én Ezért Is Szeretlek!

2011. április 5., kedd

mi is az a metal, avagy loool X3

Mi is az a metál? A legegyszerűbb módon úgy mutathatjuk be a különböző zenei stílusokat, ha vesszük a következő alaphelyzetet: Egy gonosz sárkány elrabolt egy gyönyörű királylányt, és egy hős lovag a megmentésére indul. Mi történik?

- HEAVY METÁL: A lovag bedübörög Harley Davidsonján, levágja a sárkányt, bedob egy sört, magáévá teszi a királylányt.

- GRIND METÁL: A lovag megjelenik, teljesen érhetetlenül sikoltozik kb. 2 percig, majd távozik.

- POWER METÁL: A lovag hófehér unikornisa nyergében érkezik, kikerüli a sárkányt, megmenti a királylányt, majd az elvarázsolt erdő közepén szerelmeskednek.

- TRASH METÁL: A lovag megjelenik, legyőzi a sárkányt, megmenti a királylányt, és ez utóbbit magáévá teszi... gyorsan, és önzőn.

- FOLK METÁL: A lovag néhány haverjával érkezik, akik hegedűn, sípon, dobon, lanton, és egyéb furcsa hangszereken játszanak. A sárkány a rengeteg tánc közben elszenderedik, a lovag a királylány nélkül távozik.

- VIKING METÁL: A lovag sárkányfejes hajón érkezik, hatalmas csatabárdjával megöli a sárkányt, megfőzi, majd megeszi, halálra erőszakolja a királylányt, felprédálja a kastélyt, majd porig égeti, mielőtt elmenne.

- DEATH METÁL: A lovag eljön, megöli a sárkányt, magáévá teszi a királylányt, őt is megöli, majd távozik.

- BLACK METÁL: A lovag éjfélkor érkezik, levágja a sárkányt, a tetemet karóba húzza a kastély előtt análisan magáévá teszi a királylányt, iszik a véréből, majd szertartásosan megöli. A meggyalázott királylányt a kastély előtt karóba húzza.

- DOOM METÁL: A lovag megérkezik, meglátja a sárkányt, rájön, hogy sosem tudná legyőzni, depressziós lesz, és öngyilkosságot követ el. A sárkány felfalja őt és a királylányt is.

- PROGRESSZÍV METÁL: A lovag gitárral érkezik, 26 percig szólózik a kastély előtt, a sárkány öngyilkos lesz az unalomtól. A lovag felmegy a királylány hálószobájába, újabb gitárszólót ad elő, amibe a konzervatóriumban végzősként tanult összes technikáját beleszövi. A királylány megszökik, és a HEAVY METÁL lovag keresésére indul.

- GLAM METÁL: Az érkező lovagot meglátva a sárkány röhögőgörcsöt kap, és beengedi a kastélyba. Az bemegy, ellopja a királylány sminkkészletét, és megpróbálja gyönyörű rózsaszínre festeni a kastélyt.

- INDUSTRIAL METÁL: A lovag zsíros, fekete bőrkabátban érezik, obszcén kézmozdulatokat tesz a sárkány felé, mire a mesebeli kidobóemberek kikísérik a meseerdőből.

- KERESZTÉNY METÁL: A lovag a templomból hazafele jövet néz be, és egy balladát énekel a sárkánynak arról, hogy Jézus szereti, és felé kellene fordulnia. A sárkány azonnal megtér, és amikor a hercegnő "köszönetet akar mondani" a lovagnak, az így válaszol: "Sajnálom, nem hiszek a házasság előtti szexben."

- CYBER-TRASH METÁL:
A lovag egy spéci űrsiklón érkezik, lézerstukkerral berobbantja a kaput, likvidálja a sárkányt egy dezintegrátorral (szegény nyomban cafatokra robban szét), a királylányba lézerkardot dug fel, majd a tér-idő kontinuumért felelős készülékkel konpenzálja az elvesztett időt, visszamegy az időben érkezése pillanatába és ha van kedve, akkor még megcsinálhatja ezt ötvenötször is akár (különféle verziókkal).
Aztán Kovenantot bömböltetve elhúz idegen, de értelmes, esetleg fejlettebb bolygóközi civilizációkat keresni...

- SZIMFONIKUS METAL:
A karmester vezetésével vágtatva megérkezik a lovag és a szimfonikus zenekar tagjai egy kisebb orosz férfikórus kiséretében (közben A walkürök lovaglását játsszák), rátámadnak a sárkányra, akinek semmi esélye. A sárkány megdöglik. A sikert megünneplik, jól beboroznak, besöröznek, bepálinkáznak stb. . A buli közben kiszúrják a sarokban egyedül ücsörgélő, megszeppent királylányt. ''Ihletük'' támad, a királylánynak semmi esélye...

- NU METÁL:
A lovag megérkezik raszta hajjal és egy hatalmas spanglival a kezében, megkínálja a sárkányt, az attól úgy betép, hogy menten elalszik. a lovag is kikészül. közben a DJ fegyverhordozó ''megszkreccseli'' a királylányt. másnap reggelre a királylány rég el van felejtve a sárkány meg a lovag pedig együtt lazulnak, míg meg nem halnak.

- GOTHIC METAL:
A lovag hosszú, fekete lebernyegben, fehérre meszelt arccal ( a la Eric Clayton ) érkezik. A vár köré von egy nagy, fekete sötétítőfüggönyt, majd sejtelmes gyertyafényeket gyújt és síron túli, hátborzongató hangokat csal elő a gitárjából, amelytől a sárkány és a királylány is szívinfarktust kapnak. A lovag mindkettejüket végső nyugalomra helyezi a vár titkos kazamatáiban lévő kriptában, és továbbmegy a következő vár felé...

- GORE METÁL:
A lovag eljön, levágja a sárkányt, a beleit kiteregeti a kastély előtti mezőn, magáévá teszi a királylányt, megfojtja, magáévá teszi a holttestet, fölvágja a hasát és megeszi a belsőségeit, harmadjára is magáévá teszi, a holttestet felgyújtja, majd végezetül negyedjére is magáévá teszi.

- LOVE METÁL:
A lovag feszes bőrnadrágban és félig kigombolt ingben érkezik. fél órán át énekli, hogy mennyire szereti a királylányt, végül a sárkány meghatódik és beengedi a lovagot. Később a lovagnak és a királylánynak gyerekük születik és a sárkányt választják keresztapjának.

- METALCORE:
A lovag végignézi a heavy-metal lovag és a death-metal lovag trükkjeit, jegyzetel, gyakorol tükör előtt, aztán egy nagy kiadó támogatásával megveszi az egész kastélyt királylányostul, és kiadnak egy utánérzéses lemezt a sárkány korábbi eseteiről szóló dalokkal. A királylány széjjel varva tök jól néz ki.

- EXPERIMENTAL METAL/POSZTROCK:
A lovag nem ezt a kastélyt, nem ezt a királylányt, nem ezt a lovagos érthetetlenséget akarja, a sárkány nem elég vad, a királylány nem elég hisztérikus, és amúgy sem ilyesmiket ad le az MTV2.
Viszont a kastély kőfalán felfutó repkények biológiája a hangyák vonulásával , hm na talán ez jó lesz, gondolja.

- EMO:
A lovag meggondolja magát, nem támad a sárkányra mert bejön neki mind a sárkány, mind a királylányka. És miközben bánatát dalba önti, sírva fakad, mert lekopott a körömlakkja és a haja is szétesett.

- RAGGA PUNK METAL:
A lovag a vizesárokban discman-en végignyomat 3 Damian Marley albumot, és azon filózik vajon van-e elég gandzsa az asszonynak is...erre kirohan a sárkány és beleordítja a lovag arcába: Nobody gets out of dis ya pit alive....Nobody no body gets out alive. Majd egy határozott mozdulattal lenyúlja a cd-t meg a gyepet és visszaugrál a kastélyba...

Jövök ide siránkozni T_T

Nem értem én az embereket! T_T

Nee-san azt mondja emlékeztet rám az a Bizonyos személy... És valóban... *csóválja a fejét*
Eddig észre sem vettem. Képtelen kétséges képtelenség, hogy ez igaz, és mégis. Képesnek kell lennem felismerni a valóságot.

Már értem, hogy mennyi nyüg lehettem ezekkel a dolgaimmal. Most, hogy a másik oldalon vagyok szétvet az ideg T_T
Hétszáz-millió kérdésem lenne minimum, de neeeeem... Kizárt, mert NEM, egyszerűen úgy sme kapnék választ. Ha pedig felteszem és reménykedem állandó csalódás ér. Valaki verje meg, vagy verjen meg.

Kell/nem kell + Kellek/nem kellek
A képlet rohadt egyszerű, és mégis annyira bonyolult, hogy folyamatosan csak ezen pörgetem az agyam.
Elegem van ebből a szarakodásból! Igent nem fogok kapni, a nem pedig nem fog feloldozni...

Te szentséges égi kapukulcs! Istenverte nagy marha vagyok, semmi más.
Miért kell nekem állandóan megkeverni a sarat magam körül, mikor már úgy is nyakig merültem az iszapban?
Ebben legalább egyformák vagyunk hurrárum... :(
Ki fogok készünl nélküle, és ki fogok készülni ha nem lehetek vele.
Istenverte marhája, nézz magadra végre... Fogd fel, hogy nem kellesz neki, és halj meg gyorsan, hogy aztán egyszer újra élhess valakiért akiért ismételten elhiszed, hogy érdemes... *mormolja magának, hátha végre ráébred a lelke amit a józan ész próbál beadni neki, de mind hiába...*

Tali :3

Elképesztő mennyire várom már a csütörtököt.
Egyrészt végre kiszabadulok innen *hallelúja*, másrészt még Nee-sannal és Nikivel is találkozok VÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉGREEEEEEEEEEEEE ismételten.
El sem hiszi *szussz*

Nah szóval a menet eddig úgy fest, hogy de előadások, remélhetőleg jó szellemben *muhaha*
utána pedig szabadságos program és a magunk módján formabontó formahozás! *szeretés ezerrel*
Ki kell innen szabadulnom, különben meggajdulok rövid időn belül.
Vagyis inkább még jobban és tényleg *hahaha*

És ismételten remélhetőleg még a Jancsi és Bálintka sem lesz rest visszabújni a koliba, helyettünk. Szóval jó csapat, jó hangulat, kiimádkozott jó idő *mormol a napsütésért*

Bezony, mert csak akkor lesz fotózás, és csak akkor leszek hajlandó végigcipelni sószsák úrfit a városon több ízben, ha verőfényes napsütésben készülhetnek róla a képek végre... Ha már azaz átkozott wig nem ér haza sosem *nyüssz*
Kellett nekem barterba szállni azzal a csajjal T_T nyah de már mindegy.
Megfőztem, megehetem :/

A lényeg a lényeg, hogy épebb elmém megőrzése érdekében Csütörtök kiruccanás és lazulás *-* de jó is lesz... mert annak kell lennie... és mert csak az lehet, ha jó formában találunk egymásra Nee-sannal ;)

Vigyázz Keszthely! Érkezünk! :D
buta-buta-buta-buta-buta-buta-buta-buta-buta-buta-buta-buta-buta-buta-buta...
NAIIIIIV!!!
Idióta, Hülye.

2011. április 3., vasárnap

Aggodalom, tehetetlenség, düh

A szívem megállt most este, és nem is csak egy pillanatra.
Átjárt és megijesztett a hír, majd az aggodalom...
Tudom, hogy azt mondod mindig, hogy érted aztán nem kell...
De ha nem aggódnék, akkor az azt jelentené, hogy nem szeretlek, és nem vagy fontos.
Pedig az vagy! Rettentő fontos, és úgy szeretlek, mint kevés lelket a földön...

Mégis képtelen vagyok dolgokra.
Nem tudok veled lenni abban a nagy és fontos pillanatban. Nem támogathatlak, nem foghatom a kezed, nem tehetek semmit!!! Csak a távolból,csendesen, némán, teljes szívvel és lélekkel, őszintén szurkolok. Valamint Reménykedem, hogy minden rendben menjen.

Az aggodalom és a tehetetlenség dühe pedig áztatja az arcomat...
most, mikor ezeket a sorokat írom...
előbb és eztán, mikor csak a képernyőt bámulom és próbálom kitalálni mit is mondhatnék.
Féltelek! Szívós vagy és kemény... én mégis féltelek...

2011. április 2., szombat

újabb agyrémgondolatok

Verőfény és csicsergés...
Megszállt végre a régen várt ihlet *-* hosszú-hosszú idő után ismételten papírt, és ceruzát ragadok. A kellemes dallamok és a teraszon ücsörgés, sütkérezés.
Aztán utolért a furcsa agytekervényekkel megáldott énem. *home sweet home*
Istenek mentsék meg tőlem a gondolatolvasókat :D

Deeee úgy is fogalmazhatnék, hogy még magamat is lefárasztom *juppijéééééé*
meglepő és mulatságos egy mutatványos, ez lennék én, ha szabadjára engedem azt a "nagy" és furcsa eszem...
És igen-igen megállt az eszem, hogy eszemet vesszem *bólogat*
potom két perc alatt megjártam a mennyeket és a poklot. A legnagyobb pozitívből depresszíveket meghazudtolva süllyedtem a sötét mélységbe...
Ajkaim eszelős mosolyra húzódnak, miközben könnyes tekintetem fátyolosan csillan a déli fényben.

Nem vagyok ember. Azt nem tudom, hogy több -kizárt- vagy kevesebb -bizony-, de tuti, hogy nem ember... eszelős, zakkant, bolond oh de még mekkora...

2011. április 1., péntek

Rakastan häntä, hän ei tarvitse minua. Miksi näin? Miksei hän vain ikuinen lukematon? Kaikki, mutta haluan tehdä kaiken rakkauden. Hajanaisia ​​sydämessäni, kun ajattelen, ja sinun on kastettu kyyneleet silmissä.
Ehkä liikaa vaadittu, että te todella rakastaa jotakuta niin haluan? Onko sinulla oikeus halu tähän? Sinulla on oikeus elää, rakastaa ja olla onnellinen? Pelkään. Vannon olen kauhuissani siitä unohdetaan tai yhtäkkiä unohtaa. Koska mikään ei ole pysyvästi täysin nukkaamaton...
23 vuotta rakkautta, kärsimystä ja hitaasti tappaa sinut. En ole koskaan rakastanut ketään niin paljon, ja senkin vähän. Haluamme mielellämme leikata oman kurkun, uudestaan ​​ja uudestaan ​​En halua sanoa, että rakastan sinua. Rakastan sinua kuolet!